Novellák

2. A Halál Erdelye

" In a rainy town,  dance with devils..."-Halania


Kérlek ne tedd ezt velem. Majd ,hallom ahogy előrántja kardját. Rohanok ki a sötét viskóból a közeli erdőbe, amiről egy mondát is hallottam. "Hülye aki oda téved saját szándékából."-visszhangzik fejemben anyám mondata.

Elérem célom, de hallom ,hogy valaki követ. Megfordulni hülyeség lenne, hisz tudom ki az.
Látom az erdőt!-szuszogom.Menni fog, ismerem magam..Tudom mire vagyok képes.
Mögöttem van 300 méterrel, ezért megállok az erdő elött. Elképzelni se tudom milyen szörnyűségeket rejthetnek a lombok.Ugyan már ,mindent túl élek. Miért ne?
Életem legjobb döntései közé nem fogom sorolni.
Rémisztő zenét hallok a fejemben. Majd össze esek.

*****

Egy lány hangját hallom aki próbál felsegíteni a sáros vérrel áztatott földről.Kinyitom a szemem és a látvány ,ijesztő.  Élet-halál között lévő emberek sorait látom, kik még élnek valami csoda folytán. De mi lehet az? Milyen természetfeletti erő uralja az erdőt?  A mesék igazak Rettegés erdeje kész megölni bárkit...

Közeledik ,fuss míg bírod ,az erdő szélén van a tenger , ne bánkódj csak ugorj. A tenger érzi miért ugrottál bele és életben hagy ,ha ez nemes szándék volt.-szól a lány
Köszönöm.-s rohanok ahogy bírom.
Mindent megteszek ,hogy ne érjen utol!-hallom hangját utánam kiabálni.
A gondolataim fejemben cikáznak értelmetlenül.
Vajon ő is beleugrott a tengerbe, és életben hagyta őt? Vagy csak játszik velem? Ezernyi kérdés mi kavarog lelkem valamennyi zugában.
Most merre? Kérdezem magam egy elágazás láttán.
Balra!-hallom ismét a hangját, pedig biztos vagyok benne ,hogy legalább egy mérföldre vagyok tőle.
Ha te mondod legyen. Akkor bal. Ismét rohanok, de hirtelen egy szikla szélén találom magam.Miből egy vasrúd áll ki.
UGORJ!

Megteszem . Magamért és a lányért. Megtesz...........

Csak egy könyv...

 

 

Csak egy könyv..

Natalie Kezdett

A mosoly arcomról nem tűnt el de a boldogság, mint a Félő madár úgy szállt el. Vártam, hogy mikor fogja kibökni , hogy számára ez semmi nem volt. De tudtam, hogy fontos voltam neki. Éreztem csókjaiban a heves érzést, melytől szám mindig bizsergésben éget. Láttam, hogy csillogó szemekkel néz rám, mikor valaki megemlíti, hogy mennyire összetartozunk.  Tudtam, hogy szeretett, akkor. Tekintetem ő rá szállta, ahogy csókolta azt a lányt. Irigység járta át testemet de hirtelen elmúlt ahogy valaki megfogta a kezem. Szemei engemet vizslatott. Boldogság járta át testemet, majd kezeinket össze kulcsolva szálltunk be kocsijába. Sötétített ablaki felvoltak  húzva, mely titokzatosságot sugárzót. A motor elindult, majd feleszmélve gondolkozásomból észre vettem, hogy más felé mentünk.

-Drágám hova megyünk?-tettem a kezem combjára, mire kicsit megrezzent, majd mély barna szemét rám emelte.

-Meglepi!-suttogta, majd némán folytatta a vezetést. Arcomra száz vattos mosoly kúszott. Sötét volt, már amikor a kocsi véglegesen megállt egy üres parkolóban.

-Ugye nem akarsz megerőszakolni?-kuncogtam, majd kiszálltam a kocsiból. Nevetve jött felém, majd lassan elindultunk egy kis házikó felé. Az ajtó nyikorogva adta tudomását a pult mögött álló férfinek, hogy vendégek jöttek. Kinyitott egy szép kis könyvet, majd beleírta a nevünket. Csodálkozva figyeltem, ahogy piros tollal írta az első sorokat, hisz rajtunk kívül semmilyen név nem állt benne. Megkaptuk a szoba kulcsát, melyen 396 szoba szám állt. Lépcsőn feltrappolva elértük a kis szobácskát. Zöld ajtaját belöktük, majd megszeppenve léptem be a kis szobába. Nem volt tágas de kicsi se volt. A szoba közepén egy óriási francia ágy állt melynek takaróján rózsa szirmok pihentek. Párom érdeklődve figyelte csodálkozásom. Szemeim megakadtam egy kis fehér ajtón. Bátortalanul beléptem rajta , mely egy fürdő volt. A kádban már habos víz volt tetején rózsa szappanok úsztak. Halk zene csendült fel, mely megnyugtatóan járt. Érdes kéz fogta körül derekamat, majd lágy ajkak puszilgatták nyakamat. Nehezen tudtam vissza fogni magam nehogy letámadjam. Éreztem ahogy nehezen próbálja kicsatolni a melltartómat de végül sikeresen vette le rólam. Tekintete megállapodott melleimen, menynek hatására sikeresen elpirultam. Kezeimet nyaka köré fontom, majd hirtelen magamhoz húztam és heves csókban kezdtünk neki e gyönyörű éjszakának. Lassan húzott a víz felé, miközben csókolózzunk . Bemásztunk a vízbe, majd éreztem ahogy kezei felkúsznak a lábaimon. Oda bújtam mellé, mikor hirtelen két keze a nyakamra tévedt. Szemei hirtelen dühtől lángoltak és elkezdett fojtogatni. Erősen szorított nem bírtam ellenkezni. Szemeim hamar lecsukódtak, már a sötétséget láttam.

-Ébredj!-éreztem ahogy égető fájdalom nyilak végig testemen. Szemeim kipattantak, majd rögtön a lábaim felé pillantottam. A vér mint a tenger úgy zúdult a Földre. Hányingerrel pillantottam arra  az illetőre aki a pult mögött állt amikor megjöttünk. Ugyan az a piros könyvet fogta csak értelmetlen szavakat mormolt felém. Erőtlenül próbáltam felkelni de iszonyatos fájdalom hatására vissza dőltem. Éreztem ahogy a húsomban volt már a kötél amivel kikötöttek, ehhez a vasrácshoz. A volt párom szánalmas pillantásokat küldött felém, majd a kis kést bele törölte a már így is véres kendőbe.  Felállt a székről majd felém indult. Heves kapálózásba kezdtem, mire hangos nevetésben tört kis, majd pár szó hagyta el száját, "mind ez csinálja". Hirtelenül elszakadt a kötél ami tartott, majd ahogy próbáltam a fájdalom ellenére is felálltam és mint a ló vágtázva elindultam a folyosón. Nem telt bele pár perc lábdobogást hallottam magam mögött és egy kis halk beszédet amely azt jelentette, hogyan fognak elkapni. Könnyeimmel küszködve próbáltam megtalálni a helyes utat kifelé. Mindenhol zöld vagy piros ajtó jelezte, hogy bárhova bemehetek de mind zárva volt. Kétségbe esve próbáltam megtalálni a helyes utat ami nem ment sikeresen. Befordultam jobbra, amikor lefagyva álltam meg a felakasztott hulla testek előtt. Neon zöld szemük ide oda forgott de egyik se élt. Nehezen de elindultam feléjük, hisz én nem igy akarom végezni. Egy ajtó elé értem. Megfogtam a kilincset, majd lassan letoltan de egy hangos kattanás Jelezte, hogy zárva van. Nem mertem megfordulni, hisz tudtam..itt vannak. Éreztem ahogy meghúzzák a kötelet ami a húsomba épült be. Fogaimat össze szorítva tűrtem a fájdalmat. Megfordultam, majd hirtelen éreztem ahogy ökle bele mélyed arcomba. A nem várt ütéstől megtámolyogtam és a fenekemre estem. A kezemmel végig simítottam immáron duzzadt felületet. Undorodva pillantottam fel arra a férfire, aki két hónapig a barátomnak nevezhettem. Felrángatott, majd elindultunk vissza felé. A folyosó végén találkoztunk a portás férfivel aki még mindig azt a piros könyvet bújta. Perverz mosollyal rám nézet, majd mikor vissza tértünk a szobába, ahol ki voltam kötözve, már minden máshol volt. Ennyi idő alatt hova tűnt az ágy, az óra, vagy a szekrények.  A portás fiú felém nyújtott egy pohár vizet , melyben épp egy por szerűség olvadt el. Próbáltam ellenkezni de végül egy huzamra megittam. Keserű ízét meg se éreztem  ahozz képest, ami eddig műveltek velem. Kezemet, lábamat újra kikötöttek, majd gyertyákat helyeztek testen köré. Ordibálni akartam de hang helyet csak a vér vörös áramlata folyt ki. Köhögve próbáltam vissza fogni vérem folyását de nem tudtam. Hallgattam, ahogy a két férfi valami ismeretlen nyelven suttognak. Felém állt az egyik majd a véres kést szívem felé tartotta. Nem így akartam elhagyni a Földet. Nem akartam így. Könnyeim lassanként csurogtak lefelé a véremmel együtt a vaságyra. Lehunytam szemem, majd vártam a halálra, a fájdalomra de semmit nem éreztem. Egyik szemem kinyitottam és hitetlenkedve pillantottam fel a fejetlen, élettelen testre. Minden erőmet össze szedve az egyik kötelet elszakítottam, majd a szabad kezemmel kiszabadítottam magam. Át léptem a két férfi testét, melynek fejei hiányoztak. Hirtelen a kezemben termett a piros könyv. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet benne majd kinyitottam. Éreztem ahogy a fájdalom átjár a testemben, majd minden eltűnt...

 Jelen
[Mary]
Levettem a cipőm nehogy bele menjen a homok, majd Josh után futottam. Nevetve ugrottam nyakába, majd hirtelen megbottlot valamiben és rá estem. Mind a ketten kíváncsian kezdtünk el ásni, mint egy öt éves gyerek aki kincset keres. Sikítva pattantam fel, majd tekintetem a véres lányra ment.  Josh kivett valamit a lány keze közül. Egy piros könyv volt. Jeleztem neki, hogy ne nyissa ki és eleget téve kérésemnek nem nyitotta ki. Gyorsa tárcsáztam a rendőrséget akik már elindultak. Vissza fordultam Joshoz aki nem volt ott csak a piros könyv. Rémültem futottam oda de nem kellett volna. A vér ömlött a számból, majd a szemem kifordult és ekkor utoljára halottam a rendőrök szirénájának hangját. A világ elsötétült és csak a piros könyvet láttam....

15. Egyedül

Halkan szuszogok az ágyamban, egyedül. Miért hagyott itt a sors ,miért nem vitt magával? Életemet miért kész tönkretenni egyedül...Miért száműz tőle, hisz én vele élni és nélküle mégse tudnék, életem kész volnék érte adni a csatákban. De száműztél tőle! Miért tetted ,miért tiporsz a porba, miért vágysz a szemvedésemre? Kell nekem Ő , miattad volt . Miattad.
Életem a kis kunyhóba, rabszolgaként élem le, mert egy élet se számít neked igaz? Miért bántod azokat kik nem ártottak neked? Miért kell lelkileg tönkretenni őket?  Egy álom , de te letapostad egy szóval, nem tudom élvezed , ha igen mennyire? Miért nem számít neked egy ártatlan halandó élete?
Érezted már a szeretetet, tudom igen furcsa dolog lehet számodra, de a kemény külső nem takarja a belső gyöngeségedet! Mert hiába kínzol mást, ha te magadba , ott belül összeomlasz magadal. Egyedül. Tudod csodás érzés, amikor van ki veled együtt vesz levegőt, s ajkaitok egybeforr egy csók során. Tudom fáj az egyedüllét, ismerem hidd el , de ez nem ok arra ,hogy magadat hibáztasd, hisz senki nem ismer ott belül, Senki! Egyedül lenni , hogy senki nem figyel rád, hiába próbálod takarni tudom ,hogy fáj amit te úgy írtál le ,hogy a légynek se árthat ez a pár mondat. Figyelek rád, tudod mégis jobban szeretlek mint Őt.
De te nem érted a szeretet lényegét, mert annyira Egyedül vagy magaddal, hogy más már nem fogadhat el. De nem maradhat így , tudod van aki szeret és neked adná az életed ha arról lenne szó. De te nem fogadod el a törődést. Tudod mit szuszogj , egyedül!
A kés a kezedbe ,de nem tudhatsz arról ,hogy a lány Miattad áll romokba, de ha így gondolod csináld. Ha ölni szeretnél , Egyedül a lány kevés egy ellenfélnek , nem méltó hozzá. Miért akarod megölni, ha nem ártott neked? Miért kell bántani? Állj meg kérlek és gondold át .
Talán még megállhatsz. Ezt a történetet még nem meséltem el Senkinek. A fájdalmat és az igazságot úgy viseled mint a harci sebet, miért? Egyedül vagy tudom,fáj. Miért teszed ezt mással, ha te sem bírod. Inkább maradj Egyedül. Szuszogj, s merülj a víz alá. NE vegyél levegőt, és sokkal jobb lesz! Te nem érzed azt a fájdalmat amit mással tettél! Szuszog az ágyadon. EGYEDÜL.